Bóbi, ahogy mostanában nevezem a mi kis Nimfa bébinket :) , a napokban kisebb-nagyobb lendülettel repülni tanul.
Annyiban nyilvánult meg ezidáig, hogy a kalitka rácsaiban kapaszkodva, erős szárnycsapásokkal létrehozott légörvénnyel, rendezi át a kalitka közelében lévő porcicák helyzetét.
A 12 nappal ezelőtt kimentett fióka, a nem evés problémájából, az eszetlen evés kategóriára változott. :)
Az első pár falat után, a menü hátralévő adagjával a kalitkában, "kergetőzni" kell.
A repülési nemtudását többször bemutatván, a kalitka felsőbb ülőkéiről seggeseket és hasasokat ugrik.
Mivel nem kellett félni hogy lerepül a vállamról, és a kezemről, így szoktam vele sétálgatni a lakásban, bátran, és kalitkába zárva, a többi madár közelében odakinnt.
A mai nap úgy gondoltam, hogy nemcsak a kalitkába zárva megyek ki vele a friss levegőre, hanem a hozzám való ragaszkodásra, és a repülni nem tudásra apellálva, kisétálok vele az udvarunkba.
Szeret versenyt csicseregni a többi madarainkkal, főként a fajtársaival.
A mai nap is ezt történt.
Szépen sétáltunk, és mutattam meg a röpdékben lévő madarainkat csurikának, amikor a következő történt.
Az addig az ujjaimban rettentően kapaszkodó Bóbi, a Nagysándor volierhez érve, talán erős késztetést érzett a közelebb jutáshoz, amikor az addig repülést nem próbáló papagáj egy erős lendülettel felszállt, jó 3m-es magasságba.
Az első reakció a teljes lefagyás volt, a tátott száj, az erős pulzus, és a "Tejóóóóóóég" egyszerre lett urrá rajtam, és a mellettem sétáló Párom mellett.
Néztük hogy mi is fog történni.
Abban a 3m-es magasságban kőrözött, először az egyik szomszéd telke felett, gondolatban már futottam árkon-bokron át, hogy visszahozzam, amikor egy erős kanyarívben visszarepült.
Kb 2 m-en, az egyik fenyőfánkon történt az első nem tervezett landolás.
Mikor megpróbáltam volna levenni, abban a pillanatban, továbbrepült. :)
Talán addigra a lendület, és az energia is fogytában volt, mert csak 1méteres magasságban cikázott tovább.
10m-en belül aztán megtörtént a 2. nem tervezett landolás, a kerítésen.
Onnan pedig könnyedén, de igazán fürgén megtudtam fogni a kis szökevényt.
Gyorsan be is jöttünk a biztonságos lakásba, és most talán izomlázzal a szárnyakban, és hatalmas élményekkel az első repüléstől, egy kiadós evés után szépen bóbiskol a mi kis "csibénk".
:D
Ez legyen mindenki más számára is tanulság, mert ha úgy is gondoljuk, hogy kicsi még repüléshez, az ösztön mindent képes felül írni, a pillanat tizedrésze alatt.
Most már viccesnek gondoljuk a történteket, bár alakulhatott volna rosszul is.
A nem tervezett landolások biztonságossággá tételére, viccből készítettem Bóbinak egy sisakot, amiben igen mókásan mutat.
Készítettem újabb videót is,íme:
